Matra Five Echo Bravo, going around!

Borús napok ezek a repülést tekintve és nem az időjárás miatt. A Skyeurope október 27-én egy alacsony áthúzást követően utóljára szállt le Ferihegyen, a csapat szét mindenfelé, a Szerjózsa minden irányába. Nem volt nagy cég, nem szállított puccos utasokat puccos helyekre, csak repült. Tette a dolgát. Semmi urizálás, kézi loadsheet gyorsan, az F/O majd megcsinálja. Meg is csinálta becsülettel. Mit tehetünk, emlékezünk. Ugyanúgy, mint New Yorkra, Aladárra, és a többi. Amíg az emlékezést is meg nem szüntetik. Mert még az is elképzelhető, itt már semmi sem lehetetlen...

Repüljetek még sokáig, jó leszállást bárhol is legyetek a világban!

Tócsa az utolsó vérig

Feleim, jól nézzétek meg ezt, Atika hírei szerint -ha beigazolódnak- már nem sokáig lehet. LHA megy még idén a VARIG-hoz, LHB kölcsön lesz adva Ománba, LHC pedig orrba-szájba Bangkok. JFK, YYZ, jó kérdés, meddig szeljük át nap, mint nap a tócsát...





...vajon mikor nyit Budapestre az American Airlines?

W. Kutyául érzem magam, ha ebbe belegondolok.

Pusta del Sol

Avagy a JET-A Almdudler, ahol még a fekália is szép

Feleim, imhol vagyunk, megjöttünk messziről. Furcsán érzem magam a napokban, az elmúlt három hétben ez az első hétvége, hogy nem vagyok Schwadorf külterületén és nem szívom magamba a jó kis EU-s trágyaüzem teljes kibocsátását. Atika vörös paripája (nem, nem Ferrari, jóvan...) - már hogy ne lenne az - már magától helyezkedett el a bekötőút mellé, mi pedig felöltöttük a fotóscuccot - úgyszólván talpig nikonba vedlettünk - és elindultunk a repülőtér irányába, amit elég jól betájolt a nagyjából 30 köbméter gőzölgő, leves trágyaszar, amit nem sokkal korábban önthettek le az erre kiképzett aszfaltplatzra valószínűleg egy Steyr teherautóról Günter Boiler és Ulrich Gösser. - Amely aszfalt az M3-as minőségével bátranfelvette volna a harcot, jelzem szigorúan trágyaszar tárolása céljából építtetett... - Közben -megszokásból Ferihegy után leírom- nem történt a levegőben semmi érdekes, leszámítva a kb. 20 érkezőt fél óra alatt, itt vesztette el igazán értelmét az "érkező hullám" kifejezés. Bár a Schwechater Flugplatz forgalma két hullámra bontható, első nulla órától úgy háromig tart, aztán öt percig nem jön semmi, itt belefér egy gyors pályaellenőrzés, majd a második hullám 15.05-től éjfélig.

Nem mondom, hogy melegem lett volna, bár a spotter nem fázik, csak érzékeli a hideget. Echte falusi levegő volt, néhány lila tehén még elfért volna a schöne tájképen a kistemplom elé, a 29 és a 34 pálya közé. Lényeg a lényeg, nem voltunk egyedül, volt ott még két spotter a kerítésnél, egyikük igazi Hans: Igazi kötött sapi, Lederjacke, norvég mintás pulóver.

Most következik egy találós kérdés: Hol készült az alábbi kép?


Tény, ennél még Gejza bátyám etyeki telkének kerítése is kicsit masszívabb, mégis ez a hírhedt, rettegett, ezer szem által vigyázott SRA... kein Komment. Jött ám Airport Security autó körbe, még biccentett is, mi is mondtunk egy "Szehvusz"-t, mert itt így illik. Meglepődtem, nem is anyázott le, hogy "Letegezté mivan gépedet tegyedel?!" Nem tudom kire gondoltam, de ha tudom is, akkor is képzeletbeli reptér képzeletbeli személyzetére. Minden hasonlóság a valósággal csak a képzelet szüleménye.

Na persze, a Saudi az nem jött, ahogy Atika is írta, - no igen, mindeközben a Saudi ferihegyre tartott épp, hogy allah csináljon amit akar.. - de jött itt mindenféle más csoda. Néha leszállt, néha felszállt egy-egy gép, igen, úgy percenként. Elég kényelmesen kattintgattunk, amit természetesen a következő kép nem erősít meg:

"... Viktor ez elmegy a 29esről, Te én visszaslattyogok... Basszus, ez mintha egy gurulóval hátrébb volna, naná hogy nem fordult rá a 29esre, futáááááááás... "

A képen az látható, amint Herr különös visszaesőként folytatólagosan sérelmére Fotohaber Atika éppen szökésben van, viszont ezúttal -tekintettel hogy a vasfüggöny régen sem engedte át azt a gondolkodásmódot, amit az utca embere zsigeri magyar f....ágnak nevez- nem kell virradóra lopakodnia, hanem simán egy Austrian 767-est mulasztott el éppen :) A kép jobb szélén a köcsögfának is kiváló fotóállvány látható, éppen non standard operations. Ideje hogy Flugzeug kép is legyen a postban, mert akkor a W. Kutya se fogja látogatni az oldalunkat...

Na itt vannak a repülők. Most térjünk vissza a körülményekre. Érdekes dolog ez, ilyen repülőtéren, ilyen cégnél dolgozni. Furcsa, nem? Itt nem az a standard procedure, hogy Rampa Mitaribeiter fejét üvölteni lefelé, mert három perc a késés Miami felé. Mindenütt jó, de legjobb otthon, nem? Valahogy itt az irányítók és a hajózók sem vicsorítanak egymásra, meglepően tapasztaltam, ezek a modern ketyerék igenis képesek a kért sebességet tartani. Hogy mik vannak... Más ez a hely, itt nem frustriert mindenki, nyugodt Wienerkorv mit Laktosefreier Alpenmilch

reggelire, kis Brötchen, aztán asszony Schuhe ausgeputzt, csillogó cipőben ki a reptérre, ott be a nagy Dreimal-Sieben-be. Gyors lájnáppolás, "Schönen Flug!" aztán flájtlevelen, útvonalon már hozza is Julischka a mindig Magyarország-alakú Wiener Schnitzelt.

Nap végére aztán elfáradtunk, hiányzott már a jó magyar Gulasch mit Pista batschi, ezért Atika bármit is mond zseniál Kaffeeját elfogyasztva elindultunk nach Hause. Egy ÖMV csaptelepnél azért megvettük a szokásos Milka, túrótudja mi a neve sós cucc és Almdudler G'spritzt triót, aztán a kis Suzy már harapta is az aszfaltot hazafelé.

Vielen Dank für Atika, mein Freund, Hans, Kpt. Jürgen Schmidt, Erstoffizier Udo Brinkmann, Kpt. Horst Schimanski, Ursula, und so weiter...

Így volt, nem így volt, de inkább így. - így e, mindenki láthassa... -

Újra Serwuß

Bakancs előszedve, létra kikészítve, meg kicsit már én is... Reggel újra megyünk Bécsbe, szerintem az időjárásból adódóan idén utóljára. Meglátjuk mi lesz a termés, a menetrend sok jót ígér.

Jövünk majd, addig is Grüß Gott!

Servus Wiener Schnitzel!

Sehvustok Bahataim!

Megjöttünk Schwechat Flughafenből, ahová is lefotózása céljából mentünk. Reggel hétkor találka Campona, fél tízkor már sógori levegőben régesrég megkávéztunk. Rövid, fél órás sétát követően máris a szántóföld szélén voltunk, amin csak átmenni kellett, semmi mást. Atika itt már káromkodott, mert cipője készült cserbenhagyni, itt jelzem, később ennek még szerepe lesz... Ballagtunk a szántóföld szélén, több őzet, nyuszit láttunk. De amit hallottunk... hatalmas, apokaliptikus földrengés, azt hittük, meghalunk.

De nem, csak a kis Korean Jumbo nyitott sugárféket... :) Elkéstünk, éreztük... sebaj, az Aeroflot most fog még jönni, talán ötvennégyessel, de Atika mondta, hogy nem sok rá az esély... Beértünk közben a kerítéshez, alig találtuk meg a lyukakat a kerítésen az objektívnek (uszodába sokat járók előnyben...), már jött is az Aeroflot, Airbussal persze...


Szép rálátás a reptérre, helyünk pont a 29-es pályaküszöbbel szemben. Az előtéren a távolban két Korean Jumbo áll... Lassacskán összeraktuk a technikát és elkezdtük lőni a képkockákat, fülemben a fülessel. A kisrádión, sponsored by D.D. a toronyfrekit hallgattam, jött "Szehhhhvussz" Austrian, Laudáék mindenhogy, unikum nem nagyon volt az elején. Az első egy 777 lett volna, de konkrétan elcsesztük mindketten. Sebaj, még egy itt van, azt lehetőleg ne csesszük mán el majd...


Aztán le is fagyott a tekintetem: Eltolták az egyik 747-est!! 10 perc múlva már előttünk gurult, kattogtattunk is bőven...


Nagyon vártuk az Iran Air-t, közben estek befelé a Servus Fokkerek, Dash-ek. 29 volt a pálya indulóban, 34 érkezőben. Délután 29 volt az érkező is, legnagyobb örömünkre. Persze mindig vagy az orra, vagy a hátulja lógott le a képről a leszállóknak... Murphy is kint volt spotterkedni. De az igazi móka eztán jött, mert mikor máskor jött volna a nagysága, mint amikor már hazaindultunk? Atika szerint akkor jön majd a szép, mikor elindulunk vissza a szántásban... Jött is a szép, egy Szaud-arábiai 777-es. Itt most fél órán át emlegettük cégek és repülőgépek mamáját, Murphy papát szintúgy. Meg a mamáját.



Ha már mama, legyen a cipőé is, Atika férfiemberként küzdötte le a szántóföldet a selejtnek bizonyult cipőjében :) Saját bevallása szerint ki is dobta volna, ha lett volna kuka a szántóföld közepén.

Ez volt a sógoréknál, vidámság, megyünk tovább. Graz, München, Amszterdam.

Grüß Gott!

Jobbra nézz, csodálkozz!

Mindig a jók mennek el, ezer éves lélekvesztő talicskák a mai napig repülnek, meg mindenféle szárnyas mákdarálók, bezzeg a NAGYOK...

Mert hogy a Legnagyobb volt Ő, az nem vitás szerintem. Összetéveszthetetlen, megismételhetetlen. Jó, nem fordult napi 4 Londont, nem szolgálták ki 20 perc alatt, nem volt ráföstve, hogy FLYCONCORDE.COM LOW FARES BOOK ONLINE NOW... Ő csak tette a dolgát a Tócsa felett nap, mint nap. Aztán az ember hűtlen lett a Géphez.

Vizsgaidőszaki szaki

Jelentkezem. Jelentem minden rendben, még két államvizsga és vége. A blog természetesen él, de szupertitkos upgrade-terveink vannak, erről később... Amíg el vagyok havazva tanulással (Atika pedig fődhövágta a telefonját, ezért nem nősülök meg, nem én) , addig egy újabb emlék abból a korból, amikor még lédik és dzsentlmenek repültek a dzsetkorszakban. Amikor még - ahogy mondani szoktuk - nem a zizidzset volt a vágyálom, hogy személyvonaton mehessünk Londonba 999 forintért. Plusz illeték.

On course to DIPLOMA

Szeme, szárnya, lába rendben, engedély van. Már csak a vége hiányzik.


Szevasztok. Államvizsga-időszak, rosszabb, mint gondoltam. Ideális esetben június közepéig. Na de ha vége, júliusban, doktorrá avatás után Atika ráírok a sheetre egy pár kocka sört aztán nagy ünnepelés lesz, jólesz?

Sajnos a jognak asztala nem egy felhajtható kisasztalka.

Amíg el vagyunk havazva, mi mást küldhetnék, mint egy nagyon standard örökzöldet... Mindenkinek, aki szereti!

"KHHMMMKKKHHHHMMMMMSZARSZVICSIZ"

Éjtínvan, szevasztok.

Semmi dizőz!

Csak egy dolgozó nő dolgozik.

Mit gondoltok...

A Delta DC-8-asa még fel tudott szállni laktovega crewmeal nélkül...?




Mit gondoltok?

Remember what it was like before Southwest Airlines?

Mechanika reputáció

Szeretettel gratulálunk mechanika szigorlaton átesett testvérbarátainknak!

Eye that see around the world

The look of experience is something all
Clipper pilots have,
It comes from watching the weather through all the Seven Skies over the
Seven Seas - year in and year out.
It's the look you demand in your pilot when you fly overseas. And it's the
reason why more people choose Pan American when they fly overseas.
For on every Clipper flight deck there are as many as five qualified experienced
ocean pilots - trained to American standards; there are no standards more stringent
or exacting in the world.
And beneath every Flying Clipper, all around the world, there exists a
great supporting network of watchful experts - the
vast ground forces of Pan American - 17,600 strong - maintainers, navigators,
weathermen, chefs, and engineers.
In the skies or on the ground in over 600 offices, these are the people who
make possible the fastest, most frequent service from the U.S. to anywhere in
80 countries.

When you fly the Clippers, the finest of America flies with you.

MindenkéPP(L)!

Minden kamaszkölök nagy öröme, hogy végre moziba mehet egy lánnyal. Emlékszünk rá, ugye? Kérdés persze, hogy mikor unja meg az ember az állandó moziba járást és vágyik valami másra is...

Elfogyott a türelem, PPL kell, nincs mese. Nincs alternatíva. Nulla tolerancia. Ha van PPL, pardon nincs. Repül az ember. Repülni márpedig kell. Menekülés a győzelembe.

Kitaláltam, repüljünk. Van, aki szerint ez nem kardinális kérdés, hiszen szerencsére vannak barátaink, akikkel el tudunk menni repülni, ha kedvünk támad. De még ilyen lehetőségekkel sem lehet átlépni a határt, ami az utas és a hajózó között húzódik... Mert egy PPL papírománnyal az ember már nem utas, nem jófejségből kapja a kezébe a kormányt. Ő a góré, pilóta in kommand. Arra megy, amerre kedve tartja. Ha marad egy kis pénze, amit nem iszik el, akkor repül egy kicsit. Szegény ember vízzel főz, de legalább főz...!

Szóval nincs ám olyan, hogy nem lesz PPL. Lesz. PPL kell. Nagyon drága, még okosba' is nagyon drága. De muszáj megcsinálni, nincs más kiút. Ahogy a vietnami háborúról szóló ultragáz amerikai filmekben mondják: "Sikerülni fog, mert sikerülnie kell." Menekülés a győzelembe.

Sokan nem értik, miért áldozna rá ennyit az ember, ha lenne. De ők nem is tudják, hogy repülni márpedig, igenis, hova tovább, feltétlen muszáj, KELL. Repülni kell.

Fotó: www.airliners.net (C) J.A. Cifuentes

Régi történetek új köntösben rovat I.

A f.....t!! Ez nem az a marker amit mi megszoktunk... hanem fele annyira... hát itt a beton!!

Verselemzés

Egy korszak pillanatfelvétele. Apáink anekdotakincse és a sufni összes ereklyéje benne van ebben a versben:

(Fotó: Constantin Klezl, airliners.net)

A Clipper még csak néhány perce szállt fel New York Idlewild repülőteréről, eközben a világ másik végén, a mesés Bangkok ultramodern Don Muang repülőterére megérkezett Stockholm Arlandaról a repülés egyik csodája, a SAS flottájának zászlóshajója. Az OY-KTD lajstromjelű DC-8-asról szállnak le az utasok, miközben a váltás személyzet már menetkészen várakozik. A férfiaknál rőzse, pajesz méretre lőve, de a biztonság kedvéért a farzsebben ott lapul a pirosnyelű fésű. Nagyon meleg van, szerencsére a mai kapitány engedélyezte a személyzetnek a rövidujjú inget, ez nem mindenkiről mondható el... Természetesen a tányérsapka ilyenkor is kötelező.

A légikisasszonyok kis lila nyári ruháikban mosolyogva köszönnek el a nyaralni vagy éppen üzleti útra érkezett utasoktól. Nem ok nélkül büszkék magukra, minden lány őket írigyli. Hús-vér női ideálok ők, mindenki csodálja őket.

Kerozingőz és drága nyugati parfüm illata keveredik az előtéren. A fiatal első tiszt érzi, ebbe a parfümillatba volt olyan szerelmes előző éjjel a szállodában és ebbe az elegyített illatba szerelmes most.

A hierarchia látható, a fiatalabb pilóták a napon állnak, a Knud Viking csillogó teste adta árnyékot csak a kapitányok élvezhetik. Nincs ezzel semmi probléma, így van ez rendjén. A kép jobb szélén egy repülőtéri dolgozó, aki még nem tudja hogyan környékezze meg a parancsnok pilótát egy cockpit-látogatás erejéig. Még sosem látott belülről DC-8-ast, régi álma válna valóra, ha beülhetne egy pillanatra a világ egyik első számú ülésébe. Senki sem fogja neki elhinni, ha ezt elmeséli... De máris indulás, a kapitány Doxája percre pontosan mutatja: már csak három óra az indulásig, addig még rengeteg a teendő.

Szevasztok!

Radar kontakt. Ez itt jó lesz. Eljött az idő, aminek el kell jönnie. Köszönettel tartozom Cdr. Mikulas Losania úrnak, aki a keresztapaság igájába hajtotta fejét és címet adott a blogomnak. Ő meg egy sörrel tartozik. Barna Krusovice, kiváló.

Jelenleg vizsgaidőszak dúl, nemzetközi jog tanulás. Az agrárjognál érdekesebb, tengerek és légijog. Világűr. Remélem megemlékezünk a szépemlékű Von Löwenstein úrról is, aki a csatornában lelte halálát, mert kiesett a repülőgépből századunk hajnalán.

Végül mára:

"-Ídes fiam én bújtattam a partizánokat. - Ez nagyon szép dolog apuka! - Forró levest kaptak vacsorára és bort, meg is ágyaztunk nekik éjszakára. - Nagyon derék magától. Hálásak voltak a partizánok apuka? Mit mondtak? - Danke schön..."