Avagy a JET-A Almdudler, ahol még a fekália is szépFeleim, imhol vagyunk, megjöttünk messziről. Furcsán érzem magam a napokban, az elmúlt három hétben ez az első hétvége, hogy nem vagyok Schwadorf külterületén és nem szívom magamba a jó kis EU-s trágyaüzem teljes kibocsátását. Atika vörös paripája (nem, nem Ferrari, jóvan...) - már hogy ne lenne az - már magától helyezkedett el a bekötőút mellé, mi pedig felöltöttük a fotóscuccot - úgyszólván talpig nikonba vedlettünk - és elindultunk a repülőtér irányába, amit elég jól betájolt a nagyjából 30 köbméter gőzölgő, leves trágyaszar, amit nem sokkal korábban önthettek le az erre kiképzett aszfaltplatzra valószínűleg egy Steyr teherautóról Günter Boiler és Ulrich Gösser. - Amely aszfalt az M3-as minőségével bátranfelvette volna a harcot, jelzem szigorúan trágyaszar tárolása céljából építtetett... - Közben -megszokásból Ferihegy után leírom- nem történt a levegőben semmi érdekes, leszámítva a kb. 20 érkezőt fél óra alatt, itt vesztette el igazán értelmét az "érkező hullám" kifejezés. Bár a Schwechater Flugplatz forgalma két hullámra bontható, első nulla órától úgy háromig tart, aztán öt percig nem jön semmi, itt belefér egy gyors pályaellenőrzés, majd a második hullám 15.05-től éjfélig.
Nem mondom, hogy melegem lett volna, bár a spotter nem fázik, csak érzékeli a hideget. Echte falusi levegő volt, néhány lila tehén még elfért volna a schöne tájképen a kistemplom elé, a 29 és a 34 pálya közé. Lényeg a lényeg, nem voltunk egyedül, volt ott még két spotter a kerítésnél, egyikük igazi Hans: Igazi kötött sapi, Lederjacke, norvég mintás pulóver.
Most következik egy találós kérdés: Hol készült az alábbi kép?
Tény, ennél még Gejza bátyám etyeki telkének kerítése is kicsit masszívabb, mégis ez a hírhedt, rettegett, ezer szem által vigyázott SRA... kein Komment. Jött ám Airport Security autó körbe, még biccentett is, mi is mondtunk egy "Szehvusz"-t, mert itt így illik. Meglepődtem, nem is anyázott le, hogy "Letegezté mivan gépedet tegyedel?!" Nem tudom kire gondoltam, de ha tudom is, akkor is képzeletbeli reptér képzeletbeli személyzetére. Minden hasonlóság a valósággal csak a képzelet szüleménye.
Na persze, a Saudi az nem jött, ahogy Atika is írta, - no igen, mindeközben a Saudi ferihegyre tartott épp, hogy allah csináljon amit akar.. - de jött itt mindenféle más csoda. Néha leszállt, néha felszállt egy-egy gép, igen, úgy percenként. Elég kényelmesen kattintgattunk, amit természetesen a következő kép nem erősít meg:
"... Viktor ez elmegy a 29esről, Te én visszaslattyogok... Basszus, ez mintha egy gurulóval hátrébb volna, naná hogy nem fordult rá a 29esre, futáááááááás... "
A képen az látható, amint Herr különös visszaesőként folytatólagosan sérelmére Fotohaber Atika éppen szökésben van, viszont ezúttal -tekintettel hogy a vasfüggöny régen sem engedte át azt a gondolkodásmódot, amit az utca embere zsigeri magyar f....ágnak nevez- nem kell virradóra lopakodnia, hanem simán egy Austrian 767-est mulasztott el éppen :) A kép jobb szélén a köcsögfának is kiváló fotóállvány látható, éppen non standard operations. Ideje hogy Flugzeug kép is legyen a postban, mert akkor a W. Kutya se fogja látogatni az oldalunkat...
Na itt vannak a repülők. Most térjünk vissza a körülményekre. Érdekes dolog ez, ilyen repülőtéren, ilyen cégnél dolgozni. Furcsa, nem? Itt nem az a standard procedure, hogy Rampa Mitaribeiter fejét üvölteni lefelé, mert három perc a késés Miami felé. Mindenütt jó, de legjobb otthon, nem? Valahogy itt az irányítók és a hajózók sem vicsorítanak egymásra, meglepően tapasztaltam, ezek a modern ketyerék igenis képesek a kért sebességet tartani. Hogy mik vannak... Más ez a hely, itt nem frustriert mindenki, nyugodt Wienerkorv mit Laktosefreier Alpenmilch
reggelire, kis Brötchen, aztán asszony Schuhe ausgeputzt, csillogó cipőben ki a reptérre, ott be a nagy Dreimal-Sieben-be. Gyors lájnáppolás, "Schönen Flug!" aztán flájtlevelen, útvonalon már hozza is Julischka a mindig Magyarország-alakú Wiener Schnitzelt.
Nap végére aztán elfáradtunk, hiányzott már a jó magyar Gulasch mit Pista batschi, ezért Atika bármit is mond zseniál Kaffeeját elfogyasztva elindultunk nach Hause. Egy ÖMV csaptelepnél azért megvettük a szokásos Milka, túrótudja mi a neve sós cucc és Almdudler G'spritzt triót, aztán a kis Suzy már harapta is az aszfaltot hazafelé.
Vielen Dank für Atika, mein Freund, Hans, Kpt. Jürgen Schmidt, Erstoffizier Udo Brinkmann, Kpt. Horst Schimanski, Ursula, und so weiter...
Így volt, nem így volt, de inkább így. - így e, mindenki láthassa... -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése