Minden kamaszkölök nagy öröme, hogy végre moziba mehet egy lánnyal. Emlékszünk rá, ugye? Kérdés persze, hogy mikor unja meg az ember az állandó moziba járást és vágyik valami másra is...
Elfogyott a türelem, PPL kell, nincs mese. Nincs alternatíva. Nulla tolerancia. Ha van PPL, pardon nincs. Repül az ember. Repülni márpedig kell. Menekülés a győzelembe.
Kitaláltam, repüljünk. Van, aki szerint ez nem kardinális kérdés, hiszen szerencsére vannak barátaink, akikkel el tudunk menni repülni, ha kedvünk támad. De még ilyen lehetőségekkel sem lehet átlépni a határt, ami az utas és a hajózó között húzódik... Mert egy PPL papírománnyal az ember már nem utas, nem jófejségből kapja a kezébe a kormányt. Ő a góré, pilóta in kommand. Arra megy, amerre kedve tartja. Ha marad egy kis pénze, amit nem iszik el, akkor repül egy kicsit. Szegény ember vízzel főz, de legalább főz...!
Szóval nincs ám olyan, hogy nem lesz PPL. Lesz. PPL kell. Nagyon drága, még okosba' is nagyon drága. De muszáj megcsinálni, nincs más kiút. Ahogy a vietnami háborúról szóló ultragáz amerikai filmekben mondják: "Sikerülni fog, mert sikerülnie kell." Menekülés a győzelembe.
Sokan nem értik, miért áldozna rá ennyit az ember, ha lenne. De ők nem is tudják, hogy repülni márpedig, igenis, hova tovább, feltétlen muszáj, KELL. Repülni kell.
Fotó: www.airliners.net (C) J.A. Cifuentes