Jogi esetek I.

25251/2008. számon

J E L E N T É S

A folyó hó 53. napján Bp. Újpalota Palotay Marcell u. 140. 9.em. 154. sz. lak. tul. felv. felj. eh. kh. özv. Tennyánszky Gyula Örsné sér. elköv. gyan. terh. vir. nyom.:


Lakossági bejelentésre szemlét foganatosítottunk fent nev. helysz. Molnár Tizenhét Józsi fhdgy. úrral melynek során foganatba vettük helyszinileg fent. nev. felj. meghallgatását. Hatóságunkat szíves felháborodásában a következő tényekről volt kelletlen tájékoztatni:

Folyó hó 53. napjára virradóra folyamatba tett töltött paprika és káposztás cvekkedli sérelmére elkövetett odaégetés tényálladéka miatt fel kell tételeznie, hogy okozatosság terheli a fent nevezett napon 365/26525. hrsz. ingatlanja felett már sokadszorra elrepülőgép által keltett armageddon szerű pokolt keletkeztető förtelmes hangorkánját.

Kérdésére ("Hát ez tűrhetetlen, süketek maguk, fiatalemberek? Maguk olyan nyeglék, bezzeg az én időmben a bajszos huszáremberek...") előadtam, hogy bejelentését lakosságiként kezelve nyomozatilag megküldöm szíves áttétel céljából átiratilag az illetékes hatáskörű szervnek.

Okmánybélyegre kioktatásra került, továbbá általa megnevezett Antonov és Mrija nevű személyek állandó lakcíméről tájékoztatást adni módjában nem állott, így az ÜTI. szolg. megkeresése előállítás és őrizetbe vétel foganatosítása céljából nevezett Antonov és Mrija -vélhetően bece- nevű elj. al. vont szem. von. megtörtént.


Dátum, aláírás, két fél kevert.

S.k.


S.k.

200

Szerelmes Barátaim! Mi más tehetne jobbat az ihletnek, mint az influenza. Fekvés közben gyönyörű dolgok jutnak az ember eszébe, ilyen pl. a Demszky&Partners Co. 200-as viszonylata, a Reptér-busz...

Nos, a Reptér-busz való megjelenésében hamisítatlan magyar unikum. Úgynevezett Hungarikum, mint a Hortobágy és a téli szalámi.

A Reptér-busz, pardon, a 200-as járat, maga a romantika. Letűnt idők romantikája. Günther Boyler lehelletfinoman megérkezik darumadárral díszített falepkéjével a magyar betonra (finoman, nem ám úgy British Airways módra, a Skanzenbe...), majd próbál jegyet venni a 200-ra. Tegyük fel, hogy az év azon 7 napjában érkezik, amikor működik az automata, úgyhogy máris felviszi kofferét a 200-ra, majd elegánsan lyukaszt és irány a City.

Amint felhördül a ménes (rég' volt már, mikor öklömnyi lyukas turbófeltöltővel szuszogó ikaruszok jártak erre), a román gyártású svéd csoda meglódul a központ felé és csak úgy harapja az aszfaltot. Herr Boyler már számos shuttle busszal utazott, ez mégis valami egészen unikális. Ahogy közeledik a központ, egyre rázósabb az út, egyre több vakolat hiányzik a házakról és minden bokorban megáll a viszonylat. Az utasok, nos nem ám a klasszikus Airport-Shuttle törzsközönség: Talpig Nikonba öltözött japó turisták helyett itt a társadalom komplett metszete utazik: Két menedzserfazon belépőkártyával a nyakukban, cekkeres özv. Kisnagyvári Ödönné néni, lázadó orrkarikás gimnazisták, borvirágos orrú, pilótatáskás dolgozó (vélhetően repülőszemélyzet), néhány tipikusan karriercica, rocker exnépitáncos, válltáskás szakikám munkából hazafelé, vasutasok. Plusz két ellenőr, akik 24 karátosra csiszolt angolsággal látják el nagybecsű hivatalukat: "Tikett, or tri tazend forint."

Egen, ha a tizennyolcba igyekszem, én is a 200-assal utazom. Imádom, kicsit az az érzésem, mintha utaznék (ez igaz is, de nem repülővel, hanem csak busszal...), irigykedve nézem a nagy táskák tulajdonosait, akik nemsokára blokkolni fognak... Az 1-es Terminál, az pedig olyan látvány, ami megjeleníti a Golden Erat, a repülés öltönyös, Barbon-arcszesz illatú és Wartburg kipufogógáz-szagú korszakát.