Tócsa az utolsó vérig

Feleim, jól nézzétek meg ezt, Atika hírei szerint -ha beigazolódnak- már nem sokáig lehet. LHA megy még idén a VARIG-hoz, LHB kölcsön lesz adva Ománba, LHC pedig orrba-szájba Bangkok. JFK, YYZ, jó kérdés, meddig szeljük át nap, mint nap a tócsát...





...vajon mikor nyit Budapestre az American Airlines?

W. Kutyául érzem magam, ha ebbe belegondolok.

Pusta del Sol

Avagy a JET-A Almdudler, ahol még a fekália is szép

Feleim, imhol vagyunk, megjöttünk messziről. Furcsán érzem magam a napokban, az elmúlt három hétben ez az első hétvége, hogy nem vagyok Schwadorf külterületén és nem szívom magamba a jó kis EU-s trágyaüzem teljes kibocsátását. Atika vörös paripája (nem, nem Ferrari, jóvan...) - már hogy ne lenne az - már magától helyezkedett el a bekötőút mellé, mi pedig felöltöttük a fotóscuccot - úgyszólván talpig nikonba vedlettünk - és elindultunk a repülőtér irányába, amit elég jól betájolt a nagyjából 30 köbméter gőzölgő, leves trágyaszar, amit nem sokkal korábban önthettek le az erre kiképzett aszfaltplatzra valószínűleg egy Steyr teherautóról Günter Boiler és Ulrich Gösser. - Amely aszfalt az M3-as minőségével bátranfelvette volna a harcot, jelzem szigorúan trágyaszar tárolása céljából építtetett... - Közben -megszokásból Ferihegy után leírom- nem történt a levegőben semmi érdekes, leszámítva a kb. 20 érkezőt fél óra alatt, itt vesztette el igazán értelmét az "érkező hullám" kifejezés. Bár a Schwechater Flugplatz forgalma két hullámra bontható, első nulla órától úgy háromig tart, aztán öt percig nem jön semmi, itt belefér egy gyors pályaellenőrzés, majd a második hullám 15.05-től éjfélig.

Nem mondom, hogy melegem lett volna, bár a spotter nem fázik, csak érzékeli a hideget. Echte falusi levegő volt, néhány lila tehén még elfért volna a schöne tájképen a kistemplom elé, a 29 és a 34 pálya közé. Lényeg a lényeg, nem voltunk egyedül, volt ott még két spotter a kerítésnél, egyikük igazi Hans: Igazi kötött sapi, Lederjacke, norvég mintás pulóver.

Most következik egy találós kérdés: Hol készült az alábbi kép?


Tény, ennél még Gejza bátyám etyeki telkének kerítése is kicsit masszívabb, mégis ez a hírhedt, rettegett, ezer szem által vigyázott SRA... kein Komment. Jött ám Airport Security autó körbe, még biccentett is, mi is mondtunk egy "Szehvusz"-t, mert itt így illik. Meglepődtem, nem is anyázott le, hogy "Letegezté mivan gépedet tegyedel?!" Nem tudom kire gondoltam, de ha tudom is, akkor is képzeletbeli reptér képzeletbeli személyzetére. Minden hasonlóság a valósággal csak a képzelet szüleménye.

Na persze, a Saudi az nem jött, ahogy Atika is írta, - no igen, mindeközben a Saudi ferihegyre tartott épp, hogy allah csináljon amit akar.. - de jött itt mindenféle más csoda. Néha leszállt, néha felszállt egy-egy gép, igen, úgy percenként. Elég kényelmesen kattintgattunk, amit természetesen a következő kép nem erősít meg:

"... Viktor ez elmegy a 29esről, Te én visszaslattyogok... Basszus, ez mintha egy gurulóval hátrébb volna, naná hogy nem fordult rá a 29esre, futáááááááás... "

A képen az látható, amint Herr különös visszaesőként folytatólagosan sérelmére Fotohaber Atika éppen szökésben van, viszont ezúttal -tekintettel hogy a vasfüggöny régen sem engedte át azt a gondolkodásmódot, amit az utca embere zsigeri magyar f....ágnak nevez- nem kell virradóra lopakodnia, hanem simán egy Austrian 767-est mulasztott el éppen :) A kép jobb szélén a köcsögfának is kiváló fotóállvány látható, éppen non standard operations. Ideje hogy Flugzeug kép is legyen a postban, mert akkor a W. Kutya se fogja látogatni az oldalunkat...

Na itt vannak a repülők. Most térjünk vissza a körülményekre. Érdekes dolog ez, ilyen repülőtéren, ilyen cégnél dolgozni. Furcsa, nem? Itt nem az a standard procedure, hogy Rampa Mitaribeiter fejét üvölteni lefelé, mert három perc a késés Miami felé. Mindenütt jó, de legjobb otthon, nem? Valahogy itt az irányítók és a hajózók sem vicsorítanak egymásra, meglepően tapasztaltam, ezek a modern ketyerék igenis képesek a kért sebességet tartani. Hogy mik vannak... Más ez a hely, itt nem frustriert mindenki, nyugodt Wienerkorv mit Laktosefreier Alpenmilch

reggelire, kis Brötchen, aztán asszony Schuhe ausgeputzt, csillogó cipőben ki a reptérre, ott be a nagy Dreimal-Sieben-be. Gyors lájnáppolás, "Schönen Flug!" aztán flájtlevelen, útvonalon már hozza is Julischka a mindig Magyarország-alakú Wiener Schnitzelt.

Nap végére aztán elfáradtunk, hiányzott már a jó magyar Gulasch mit Pista batschi, ezért Atika bármit is mond zseniál Kaffeeját elfogyasztva elindultunk nach Hause. Egy ÖMV csaptelepnél azért megvettük a szokásos Milka, túrótudja mi a neve sós cucc és Almdudler G'spritzt triót, aztán a kis Suzy már harapta is az aszfaltot hazafelé.

Vielen Dank für Atika, mein Freund, Hans, Kpt. Jürgen Schmidt, Erstoffizier Udo Brinkmann, Kpt. Horst Schimanski, Ursula, und so weiter...

Így volt, nem így volt, de inkább így. - így e, mindenki láthassa... -

Újra Serwuß

Bakancs előszedve, létra kikészítve, meg kicsit már én is... Reggel újra megyünk Bécsbe, szerintem az időjárásból adódóan idén utóljára. Meglátjuk mi lesz a termés, a menetrend sok jót ígér.

Jövünk majd, addig is Grüß Gott!

Servus Wiener Schnitzel!

Sehvustok Bahataim!

Megjöttünk Schwechat Flughafenből, ahová is lefotózása céljából mentünk. Reggel hétkor találka Campona, fél tízkor már sógori levegőben régesrég megkávéztunk. Rövid, fél órás sétát követően máris a szántóföld szélén voltunk, amin csak átmenni kellett, semmi mást. Atika itt már káromkodott, mert cipője készült cserbenhagyni, itt jelzem, később ennek még szerepe lesz... Ballagtunk a szántóföld szélén, több őzet, nyuszit láttunk. De amit hallottunk... hatalmas, apokaliptikus földrengés, azt hittük, meghalunk.

De nem, csak a kis Korean Jumbo nyitott sugárféket... :) Elkéstünk, éreztük... sebaj, az Aeroflot most fog még jönni, talán ötvennégyessel, de Atika mondta, hogy nem sok rá az esély... Beértünk közben a kerítéshez, alig találtuk meg a lyukakat a kerítésen az objektívnek (uszodába sokat járók előnyben...), már jött is az Aeroflot, Airbussal persze...


Szép rálátás a reptérre, helyünk pont a 29-es pályaküszöbbel szemben. Az előtéren a távolban két Korean Jumbo áll... Lassacskán összeraktuk a technikát és elkezdtük lőni a képkockákat, fülemben a fülessel. A kisrádión, sponsored by D.D. a toronyfrekit hallgattam, jött "Szehhhhvussz" Austrian, Laudáék mindenhogy, unikum nem nagyon volt az elején. Az első egy 777 lett volna, de konkrétan elcsesztük mindketten. Sebaj, még egy itt van, azt lehetőleg ne csesszük mán el majd...


Aztán le is fagyott a tekintetem: Eltolták az egyik 747-est!! 10 perc múlva már előttünk gurult, kattogtattunk is bőven...


Nagyon vártuk az Iran Air-t, közben estek befelé a Servus Fokkerek, Dash-ek. 29 volt a pálya indulóban, 34 érkezőben. Délután 29 volt az érkező is, legnagyobb örömünkre. Persze mindig vagy az orra, vagy a hátulja lógott le a képről a leszállóknak... Murphy is kint volt spotterkedni. De az igazi móka eztán jött, mert mikor máskor jött volna a nagysága, mint amikor már hazaindultunk? Atika szerint akkor jön majd a szép, mikor elindulunk vissza a szántásban... Jött is a szép, egy Szaud-arábiai 777-es. Itt most fél órán át emlegettük cégek és repülőgépek mamáját, Murphy papát szintúgy. Meg a mamáját.



Ha már mama, legyen a cipőé is, Atika férfiemberként küzdötte le a szántóföldet a selejtnek bizonyult cipőjében :) Saját bevallása szerint ki is dobta volna, ha lett volna kuka a szántóföld közepén.

Ez volt a sógoréknál, vidámság, megyünk tovább. Graz, München, Amszterdam.

Grüß Gott!