Egyik Malév-kapitány mondta egyszer repülőgépéről, ami minden gépre igaz: "...olyan mint egy szépasszony. Tud mindent, de kell hozzá egy erős férfi..."
Délután hallottam egy hírt, egy spanyol repülőgép balesetet szenvedett. Elment a fülem mellett, mostanra kezd leülepedni, ahogy olvasom a net híreit... Most viszont nézek magam elé és nem tudom hova tenni az eseményeket.
153 embert hiába várnak többé haza. De jó, hogy nem repülök! Most ezt gondolom. Hálát adok a sorsnak, hogy nem kell nap, mint nap kísértenem a sorsot. Mert ami napjainkban történik, az bizony nem más, mint a sors kísértése... Stuvi az ölben leszállásnál, biztonsági öv nélküli repülés (aki be szeretné kötni magát jumpseaten, tele szájjal ki lesz haladéktalanul röhögve...), 600 dolláros fékezések leszálláskor, van itt minden.
Nem értem. Atika mondta, tartunk már ott, hogy ne haljanak bele emberek a repülésbe. Ezek szerint mégsem. Hogy mi lehetett a katasztrófa oka, nem tudjuk. Nekem van egy megérzésem... az, hogy megint történt, ami "szokott": tapasztalt, nagy tudású személyzet, komoly felkészülés után indult el, profin tették a dolgukat, de a sors kiszemelte őket: Nem kellett volna ma repülniük.
Bonctermek a 36L pályavégnél.
A JK5022 járatszám gyorsan lekerül a hatalmas utastájékoztató táblákról, a sugárfordítós táskák gurulnak tovább, az utasok utaznak tovább. Az élet megy tovább.
Nélkülük.
God bless them!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése